Érték Vagyok ÖnBizBár Blog

Olyan sokszor találkozom olyan coachokkal, segítő foglalkozásúakkal, akik 2-6 hónapos tanfolyam elvégzése után már kiképzettnek érzik magukat az emberek fejlesztésére. Ebben a cikkben a segítő szakmabeliek önismeretének, önreflexiójának fontosságáról szeretnék írni 5 percben. - Ez az, amit az ember csak hosszú évek kitartó és fájdalmas öntanulásával tud elérni és ez az, ami nélkül nem lehet felelősségteljesen egy másik ember életébe fejlesztőként belépni. Szerintem.

Ami igazán gyógyít

A Segítő és a Kliens kapcsolatában gyógyító tényező az ítélkezésmentes, elfogadó légkör, amit az tud megteremteni, aki annyira megdolgozta belső démonjait, saját belső gyermeke szükségleteit, hogy nagyon keveset vetít ki saját történetéből a kliensére. Azaz észreveszi és felismeri saját múltjából adódó mintázatait az ülésen is és ezáltal le tudja választani az itt-és-mostban megjelent érzeteiről. Így teljes jelenléttel, figyelemmel és elfogadással tud ott lenni és visszajelezni kliensének. Ez a minőségi kapcsolat a gyógyító tényező egy jól működő coaching folyamatban.

A veszélyes segítő

Vannak azonban azok a segítők, akik csak beleugrottak ebbe a "szakmába", anélkül, hogy komoly önismerettel rendelkeznének, ők  sokszor esnek abba a csapdába, hogy elvakultan, egy fura szemüvegen keresztül szemlélik a kliensüket - persze nem tudatosan. Sokszor úgy, ahogy igazából nem is valós, mert elvakítja őket érzékelésük, saját múltjukból eredő kivetítésük: tudat alatt ráprojektálják a kliensre a fel nem dolgozott korábbi kapcsolataikat (anya, papa, testvér, barát, tanító, egyéb tekintélyszemélyek, partnerek).

Az ilyen segítő gyakran saját múltját egyáltalán nem, vagy nem teljesen dolgozta fel. Ha egy fájdalmas sérülésektől és kielégítetlen szükségletektől szenvedő belső gyermeke van, s erről nincs tudomása, akkor könnyen érezheti megtámadva, sértve magát a kliense által vagy adhat amentén tanácsot kliensének, ami a benne lezajlott saját története. Így jobb esetben csak tévútra vezeti kliensét, rosszabb esetben komolyan árthat kliense önismeretének egy ilyenfajta megbélyegzéssel, torzított rálátással.

A Tanácsadó Coach - így együtt, nagy betűkkel

Vannak a Tanácsadó Coachok, akik "jobban tudják" a választ a coacheenál. Azok, akiket saját elismerés és figyelem iránti vágyuk mozgat, akik saját önbizalmukat szeretnék növelni a kliens felnézése, ragaszkodása mentén - tudattalanul akár.

A kliens felnéz rájuk, mert "mindenttudók", függ tőlük, mert egyedül nem mer döntést hozni, kell neki a támasz. Így ragaszkodik a coachhoz, aki - kielégítetlen szükségletei mentén -  éhezik az efféle felnézésre, önbizalomlöketre. Ők azok, akik gyakran azzal "segítik" (vagy mégsem?) a kliens fejlődését, hogy megmondják mit kellene tenniük, vagy a helyükben ő mit tenne. Vagy még jobb: célzott, megbélyegző, ítélkező kérdéseket tesznek fel. Ezáltal ugyan a coach egoja kielégül, mert szuper bölcsnek élheti meg magát, a kliens meg kap egyfajta válaszutat, de nem biztos, hogy a saját útját és a következő hasonló helyzetben már ugyanúgy nem mer egyedül cselekedni. Ezzel végső soron a Tanácsadó Coach csak rontott az önállóvá válás lehetőségén és nagyobb önbizalom-hiányos érzésbe sodorta az ügyfelét, erősíti a függést. Ez egy olyan körhinta, amiről nem lehet csak úgy leszállni és ami árt a kettejük közötti kapcsolatnak és nem utolsó sorban a kliens önbizalmának.

A coach síró belső gyermeke

Fontos kitérnünk a Segítőben élő gyermek megjelenésére a fejlesztési folyamat során. Éhezik a figyelemre, felnézésre, elfogadásra, elismerésre, szeretetre a klienssel való kapcsolódás során is. A kérdés az, hogy a segítő át tudja-e látni, vagy belemegy a kliens és saját énje közti "játszmába": azaz felveszi-e az elismert  - életről mindent jobban tudó - tanácsadó szerepét, amit a kliens tudattalanul elindított felé vagy felismeri, mi ebből a saját története és képes "halandóként" megnyilvánulni és kitenni saját múltját a fejlesztői kapcsolatból? A válasz egyszerű: aki megismerte a benne lakozó gyermek szükségleteit, jól megdolgozta, az valószínűbb, hogy képes függetlenedni tőle és tisztábban látni.

Az igazán jó coach

Folyamatosan keresi és fejleszti saját énje és a világ működésére való rálátását. A coach ezt a képességét élezi egész életében az önismereti munka és a konstans fejlődés által. Tanul magáról, tanul az emberi élet fejlődésének szakaszairól, azok kisiklási lehetőségéről, tanul kapcsolódásokról, az egyén szociális közegének fontosságáról és az összefüggésekről. Tanul tanfolyamokon, szupervíziókon, szakmai konferenciákon, saját terápiájában, az élete kihívásai által, az emberi kapcsolataiból. Minél többet tanul, annál tisztábban lát. Megtanulja kezelni a múltjának mintázatait, tanul a benne élő belső gyermek kielégítetlen szükségleteiről.

A jó coach megtanulja kordában tartani a coaching üléseken mindazt, ami az ügyfélre nem tartozik és jelenléte minden porcikájával észleli azt, ami az ügyfélben és a közöttük megjelenő térben zajlik.

Ehhez a segítőnek folyamatosan ingáznia kell a belső megélője és a külső rálátója között. Ez a folyamatra való rálátást és rugalmasságot követel meg. A segítőnek képesnek kell arra lennie, hogy első körben függetlenítse magát saját történetétől és minden figyelmével a kliense felé tudjon fordulni. Valamint képesnek kell lennie teljes elfogadó szeretettel kifejezni mindazt, amit ő maga az itt-és-mostban (mint érintett kapcsolódó fél) a klienssel átél. Tisztán azt, ami ide tartozik a kettőjük közötti interakcióban.

Ha felismeri saját mintáit (kötődéseit, projekcióit, érzelmi áttételeit) és megjelenik benne a felismerés képessége, akkor láthatóvá teszi a tisztán a kliensére vonatkozó érzelmeket és meglátásait. Ezzel olyan tiszta képet tud feltárni kliensének, amilyet a kliens maga még nem, vagy csak homályosan lát. Így lesz a vakfoltból tudatos rész, a történet megélésből saját történet alakítás.

Összefoglalva: a jó coach tudja ügyfelét saját gondolataiban, érzelmeiben tisztán látni, a coach érzelmei és kielégítetlen szükségletei, saját élettörténete kivetülése nélkül. Úgy tudja kliensét támogatni, ahogy a kliensnek leginkább szüksége van: elfogadóan, szeretettel, minőségi figyelemmel, előítéletek és feltételezések nélkül. Tisztán, önmagában, az itt-és-mostban.